Úgy tűnik, sikerült megúszni a vérengzést Ázsia üzleti központjában

A téma érzékenysége miatt igyekeztük elkerülni a nevek, titulusok pontos feltüntetését, kivéve, ha az érintett nyilvánosan beszélt. Elérték, amit akartak, minek tüntetnek mégis? Százezrek, ha nem milliók vonultak az utcára június elején Hongkongban, hogy tiltakozzanak egy törvényjavaslat ellen, melyet, ha elfogadott volna a kormányzat, az autonóm területnek ki kellett volna szolgáltatnia a kommunista vezetés alatt álló kínai anyaországnak a hatósági körözés alatt álló személyeket. A rengeteg embert megmozgató demonstráció aztán tüntetéssorozattá fejlődött és szinte mindennapos lett, nem ritkán kifejezetten durva összecsapásokba torkollott a rendőrök és a tüntetők közt. Aztán Carrie Lam, Hongkong kormányzója szeptember 4-én hivatalosan is visszavonta a törvényjavaslatot, a tüntetők egy része mégis az utcán maradt. „Túl kevés, túl későn” – nagyjából ez az általános vélekedés a kormányzat lépéséről azok közt, akik még mindig tüntetnek. A tüntetéssorozat „leporolt” és a zászlórúdjára tűzött egy csomó korábbi társadalmi problémát, például a választási rendszerrel kapcsolatosan. Hongkongban a kormányzót ugyanis egy zárt, belső testület választja meg, a tüntetők pedig szeretnék elérni az általános, közvetlen választójog kiterjesztését. Vannak, akik Carrie Lam lemondását is követelik az utóbbival összefüggésben, mivel szerintük a kínai anyaország kommunista pártjának befolyása alatt áll. Ezen kívül szeretnék elérni a tüntetések alatt letartóztatottak elengedését, a rendőri brutalitás kivizsgálását és a demonstrációk zavargássá minősítésének visszavonását. Bár eddig úgy tűnik, hogy a kormány a maradék négy követelést nem hajlandó teljesíteni, ezek már tapasztalataink szerint jóval kevesebb embert mozgatnak meg. A kisvállalatoknak fáj „Hétközben az emberek dolgoznak. Nincs ideje senkinek tüntetni” – mondta el a Portfolio-nak egy hongkongi kormányzati alkalmazott az autonóm területre tett látogatásunk alatt. A tapasztalatunk megegyezik ezzel a vélekedéssel: egy átlagos nap egy darab tüntetőt nem látni az utcán. Ez lehet az oka annak, hogy a nagyobb vállalatok mindennapi működésére, bevételeire lényegében semmilyen hatással nincsenek a politikai megmozdulások; nincsenek hétközben blokádok, utcai harcok és az ebből adódó logisztikai problémák sem merülnek fel. A hongkongi tőzsde már jobban megérezte a feszültséget: a Hang Seng index jelenleg körülbelül 8%-kal áll lejjebb, mint a júniusi tüntetéshullám előtt. „Igaziból a legjobban a helyi kiscégeknek fáj. Az éttermeknek, boltoknak, akik a turizmusból élnek meg” – mondta a Portfolio-nak egy helyi pénzügyi intézmény vezetője. Egyelőre még nincs hivatalos adat arról, hogy pontosan mennyivel csökkent Hongkong turistaforgalma a tüntetések miatt, de több külföldi cégvezérrel, újságíróval és pénzintézeti alkalmazottal is beszélgettünk az idei Övezet és Út konferencián, aki fontolgatta, hogy nem jön el a biztonsági helyzet miatt, sőt, úgy tudjuk, volt, aki le is mondta a programot. „Szerintem az egészet hihetetlenül túlreagálja a nyugati média” – mondta el egy nagyobb, nyugati pénzintézet felsővezetője, aki Hongkongban él. Több helyi, politikai aktivizmussal össze nem köthető üzletembernek is hasonló volt a véleménye, akivel a konferencián beszélgettünk. Amikor a tüntetők aktivitása a magaslatán volt, elfoglaltak komplett városnegyedeket és a repülőteret is, ennek – egy átlagos hétköznap legalábbis -, már semmi nyoma nincs. Hétvégén indulnak be a dolgok Péntek este aztán ismét utcára vonultak a tüntetők, néhány ezer főt számláló megmozdulások voltak több helyen is a városban; mi a Victoria Parkban, a Causeway Bay negyedben találkoztunk velük, ahol élőláncot álltak, telefonokkal világítottak és énekeltek. Voltak, akik hangszerekkel, kórusba verődve játszották el a decentralizált mozgalom indulóit, mint a Glory to Hong Kongot (ez egy tüntetők által írt „himnusz”) vagy a Do you hear the people sing?-et a Les Miserables nevű musicalből. Érdekes, hogy az „ellenállás” ikonjai közt előkerült a 2014-es tüntetéshullám szimbóluma, az esernyő, illetve Pepe, a béka, egy népszerű internetes mém is, aki a politikába a 2016-os amerikai választások alatt vonult be, mint a Trump-mozgalom és az őt támogató alt-right „kabalája.” A tüntetők, akikkel volt alkalmunk beszélni, egyébként azt állították, nem ismerik Pepe amerikai (szélső)jobboldali kötődését és „cuki állatkaként” jellemezték, aki „az interneten nagyon népszerű”. A tüntetés – legalábbis éjfélig, amíg ott voltunk – békés volt, minimális rendőri jelenlét mellett zajlott. A hatóságok hangosbemondón kérték a résztvevőket, hogy ne rongáljanak és ne szemeteljenek, más beavatkozás nem történt. A tüntetés résztvevői elmondták kérdésünkre, hogy a hétvégén folytatódik majd a megmozdulás, ennek szombaton, napközben semmi nyomát nem láttuk. A nehezén talán már túl vagyunkAzok a tüntetők, akikkel alkalmunk nyílt beszélni, elmondták, hogy nem tágítanak, amíg be nem vezeti Hongkong az általános választójogot, de úgy tűnik, a demonstrálók száma már jelentősen csökkent a júniusi csúcshoz képest és szerencsére az erőszak is kezd alább hagyni. Miközben Európában sokan attól tartanak vagy tartottak, hogy a Kínai Népköztársaság arra készül, hogy fegyverrel vet véget a megmozdulásoknak, a helyiek többnyire úgy gondolják, hogy erre nem valószínű, hogy sor kerül. „Kínának így is van épp elég gondja. Nem lenne értelme egy erőszakos beavatkozásnak” – mondta egy nyugati bank helyi vezetője. Mióta 1997-ben átvette Kína Hongkongot a britektől, folyamatosan azon dolgozik, hogy az autonóm területet átalakítsa, mint híd a zárt Kínai Népköztársaság és a világ többi része közt, az Övezet és Út programban pedig kiemelt szerepet játszik majd a város, hiszen saját jogrendszere, kormánya van, infrastruktúrája pedig fejlett és mind a fejlődő Ázsiával, mind a nyugati világgal integrált. A projekt imidzsének nem tesznek jót a tüntetések, de még rosszabb lenne, ha fegyveres katonák és vérfürdő járná be a világ médiáját, ezzel pedig a kínai kommunista párt is tisztában van. Xie Feng, a kínai külügyminisztérium államtitkára és vele együtt több magasabb beosztású kínai vezető is megerősítette egyébként a fent említett konferencián tartott előadásaiban, hogy fontos számukra Hongkong autonómiájának és a régió független politikai berendezkedésének megerősítése, hiszen szerintük a város „független, brit közjogon alapuló jogrendje segít a nemzetközi szereplőkkel való bizalomépítésben.” Ezek alapján nem valószínű, hogy a kommunista párt bármilyen erőszakos fellépést tervezne a hongkongiakkal szemben, persze ettől még nem kizárt, hogy a régiót lassan, puha eszközökkel integrálják majd a népköztársaság politikai vérkeringésébe a következő években, évtizedekben. Sir Richard Shirreff, aki szintén az eseményen beszélt, viszont arra figyelmeztetett: ha nem megfelelően reagál a kínai, illetve hongkongi politikai vezetés, az akár az „egy ország, két rendszer” berendezkedést, sőt, az Övezet és Út programot is veszélybe sodorhatja. A volt NATO-csúcsvezető szerint nagyon fontos, hogy minél hamarabb visszaálljon a rend, békés eszközökkel.

Source link