PÉNZÜGYI HÍREK
Miért büntetik a forintot? A 330 az új 320
Külső tényezők miatt gyengül a forint. Az olasz para a hibás a forint esése miatt. A kereskedelmi háború meg a Brexit küldte mélypontra a forintot. Az elmúlt hónapokban népszerűvé váltak az ilyen és ehhez hasonló indokok, amelyekkel sokan magyarázták a forint gyengülését. De tényleg a világpiaci folyamatok miatt esett többször is új történelmi mélypontra a forint az euróval szemben az elmúlt hetekben, és került évtizedek óta nem látott szintre a dollár árfolyama? A rövid válasz az, hogy valóban a nemzetközi folyamatok váltották ki a forint gyengülését. Azonban ha megnézzük, hogy a régiós devizák miként teljesítettek ugyanebben a világgazdasági környezetben, akkor láthatjuk: a forintot sokkal jobban megviselte a kockázatkerülés. Ez pedig hazai folyamatokat sejtet a háttérben. Pedig egyre többször halljuk, hogy a magyar gazdaság fundamentumai erősebbek, mint az elmúlt évtizedekben bármikor, rengeteget csökkent a sérülékenységünk, visszaesett az állam és a háztartások devizaadósságának az aránya, és a hitelminősítésünk is érdemben javult. Néhány szakértő erre alapozva úgy véli, hogy indokolatlan a 330 feletti euró/forint árfolyam, és vissza kellene erősödnie. De akkor mégis miért nem teszi? Azért, mert a forinton van legkisebb a reálkamat a felzárkózó térségben. Vagyis, egyetlen jegybank sincsen a feltörekvő országok között, amelyik olyan laza monetáris politikát folytatna, mint a Magyar Nemzeti Bank. A forint gyengülését tehát valóban a nemzetközi folyamatok váltották ki, azonban a hazai devizát azért viselte meg jobban a kockázatkerülés, mint a többi régiós fizetőeszközt (vagy más feltörekvő piaci devizákat), mert az MNB rekordalacsony szinten tartja a kamatot, és ezzel a feltörekvő régió legalacsonyabb reálkamatát alakította ki, ami egyáltalán nem teszi vonzóvá a forinteszközöket a befektetők számára. Az MNB politikájának hatására pedig nagyon olcsó a forint gyengülésére játszó pozíciót felvenni, ennek hatására a short-állomány gyorsan emelekdik. Expanzív monetáris politika A kormány eltökélt, hogy Magyarország felzárkózzon a fejlett, nyugat-európai országokhoz, ehhez viszont vissza kell térnie a növekedésünknek a világgazdasági válság előtti trendhez. A kibocsátási rés bezáródása önmagában szigorúbb költségvetési és monetáris politikát indokolna, azonban a válság után terjedőben lévő, vitatott, high pressure economy-nak nevezett nézet szerint a gazdaságot magas nyomás alatt kell tartani (expanzív fiskális és monetáris politika), hogy visszatérjen a trendnövekedéshez. Matolcsy György MNB-elnök elkötelezett, hogy az elmúlt években látott felzárkózási pálya (az EU-átlagot meghaladó GDP-növekedés) ne törjön meg, amelyről a közgazdász-vándorgyűlésen tartott előadásában is beszélt. Szerinte a versenyképesség javítása mellett konjunktúra-élénkítésre van szükség, célzott iparág-erősítő lépések kellenek, miközben egy cikkében hangsúlyozta, hogy az alacsony kamatok még hosszú ideig fennmaradhatnak a világban. Ez az a gazdaságpolitikai mix, amely a döntéshozók szerint garantálja a gyors növekedést. Ennek azonban megvannak a kockázatai is. Az expanzív monetáris politika tehát szükséges lesz ahhoz a következő időszakban is, hogy a magyar gazdaság felzárkózó pályán maradjon, ami az MNB számára kifejezetten fontos cél. Gazdasági környezet Miután a világ nagy jegybankjai az elmúlt hónapokban komoly monetáris politikai fordulatot hajtottak végre, kényelmesebb helyzetbe hozták az MNB-t is. A Federal Reserve (Fed) kamatcsökkentési ciklusba kezdett, miután az amerikai gazdaságra egyre kedvezőtlenebb hatásai vannak a kereskedelmi háborúnak, és könnyen lehet, hogy az eddigi két kamatvágás után még további lazítás következik. Az Európai Központi Bank (EKB) pedig a kamatszint csökkentése mellett újraindította az eszközvásárlási programját is, és habár nem ígért további lazítást, előre nem határozta meg, hogy mikor hagy fel az eszközvásárlásokkal. Vagyis mindaddig fenntarthatja azt, amíg az európai gazdaság állapota megkívánja. A nagy jegybankok lazítása miatt tehát az MNB-nek sem kell azon gondolkoznia, hogy mikor szigorítson a monetáris politikáján. Mindeközben a hazai infláció oldaláról is csökkent a nyomás az MNB-n. Az infláció 3% közelébe süllyedt az év első felében látott 4% közeléből (vagyis a 2-4%-os toleranciasáv tetejéről), és a maginflációs mutatók is valamelyest szelídültek, így az MNB-nek nem kell annyira idegeskednie, mint korábban. Miután a jegybank elsődleges célja az árstabilitás, így az infláció alakulása kulcskérdés lesz számára. Vagyis nem elegendő, hogy az EKB és a Fed alacsony kamatokat tart fent, a hazai inflációnak is kedvezően kell alakulnia ahhoz, hogy az MNB politikája laza (vagy a jelenleginél még lazább) maradhasson. Azonban éppen a gyengülő forint az egyik tényező, ami fejfájást okozhat számukra. A forint esése ugyanis az importált termékeken keresztül megjelenhet a fogyasztói árakban is. A kérdés csak az, hogy mennyire gyűrűzik be az inflációba a gyenge forint. Ráadásul nem csak a forint (intenzív) esése, hanem az olajár megugrása is a hazai infláció emelkedését okozza, így ez a két tényező már érdemi hatást gyakorolhat a fogyasztói árakra, és az erős belső kereslet miatt jelentős kockázata van a másodkörös hatások kialakulásának, amelyre nagy figyelmet kell fordítania az MNB-nek. Az inflációs várakozások azonban egyelőre alacsonyak és a globális lassulás miatt a külső inflációs környezet is hűtő hatású, tehát összességében az inflációs folyamatok miatt sem kell egyelőre szigorítani az MNB-nek. Mindezeket figyelembe véve – habár az ország sérülékenysége valóban csökkent – a forintnak kifejezetten nehéz lesz erősödnie a következő időszakban. Ennek pedig az az egyetlen oka, hogy az MNB várhatóan a következő években is igyekszik a lehető leglazább monetáris kondíciókat fenntartani. Ha változna a jegybank politikája – pl. az inflációs kockázatok esetleges erősödése miatt –, akkor a forint erősödésére is lenne érdemi esély, habár a szigorítás még nem lenne garancia a reálkamat növekedésére, így óvatosan annyit mondhatunk, hogy a leértékelődés megállna. Az elmúlt hónapok fejleményei alapján tehát leginkább úgy tűnik, hogy a 330 lesz az új 320, és lassan elkezdünk gondolkodni a 340 az új 330 cikkünkön. (Címlapkép: Balazs Mohai/Bloomberg via Getty Images)
